Jókai Mór és a Kártyázás Szenvedélye
Jókai Mór, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, kártyázás iránti szenvedélyéről is ismert volt. A tarokkot tartotta kedvenc játékának, és noha élvezte a játék által nyújtott szórakozást, mindig figyelmeztette olvasóit, hogy ne játsszanak nagy tétekben, különösen, ha nem rendelkeznek megfelelő tudással.
Fiatal korában, már 20 évesen cikket írt a kártyajátékokról, kifejezve azon nézetét, miszerint „A kártya, mint tudva van, a bolondok számára találtatott fel.” A tarokk, amely az 1848-as forradalom után terjedt el Magyarországon, állítólag egy Ivan Paszkevics nevű orosz tábornoktól került a magyarokhoz. Jókai ezt a legendát mindig is táplálta, mivel a játék népszerűségéhez hozzájárult a kávéházakban és klubokban megvalósuló társasági élet.
A tarokkpartik számára fontos közösségi esemény volt, amelyen Jókai gyakran részt vett. Képzeletbeli asztalánál ült Tisza Kálmán miniszterelnök, Sváb Károly országgyűlési képviselő, és Nedeczky István földbirtokos. Ezek a találkozók nem csupán a játék élvezetéről szóltak, hanem a barátságok elmélyítéséről is. Jókai kifejezetten hangsúlyozta, hogy a játék öröme nem a pénzben rejlik, hanem a társaság kedvességében és a szórakozásban. Egyes vendégeket, akiket a játékban hozott szerencséjük miatt „jó kibicnek” nevezett, különösen értékelték, mert ők szerencsét hoztak a játékosok számára. Azonban a „rossz kibicek”, akik csak mások veszélyeiből merítettek élvezetet, már nem számítottak barátoknak a játékosok szemében.
Jókai számára a kártyázás nagyon komoly dolog volt. Megfogalmazta, hogy a kártyázásnál elengedhetetlen tudni, mikor mit érdemes játszani: „Aki nem tud kártyázni, az ne is kártyázzék.” Kártyaasztala mellett számos érdekes történetet mesélt el, és a viccelődései mindig hozták a felhőtlen szórakozást. Azt állította, hogy a tarokkban „egyenlő karakterű és tisztességes úriemberek játszanak egymással.” Nem riadt vissza attól sem, hogy felidézze Pongrácz Károly gróf szerencsétlen játékait, aki soha nem nyert partyt, és Jókai emlékezetes meséje szerint életében egyszer sem tapasztalta meg a győzelem ízét, amíg egy játék közben el nem terelték róla a figyelmet egy tűzeset.
Jókai Mór tehát nem csupán a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja volt, hanem egy olyan ember is, aki életének egy jelentős részét a kártyajáték szenvedélyének szentelte, mindig figyelmeztetve az embereket a felelősségteljes játékra.
Jókai írásain keresztül betekintést nyerhetünk abba, hogy számára milyen jelentőséggel bírt a kártyázás: nem csupán egy játék volt, hanem egy kultúra, közösségi esemény, ahol elmélyültek a barátságok, és ahol a szórakozás mellett komoly életfilozófiák is megszülettek.
