Már csak néhány percünk maradt, hogy elkerüljük a végzetet
Barbara Tuchman amerikai történész könyvében, amelyben a történelem drámai eseményeit elemzi a trójai háborútól kezdve a vietnámi háborúig, megmutatta, hogy a döntéshozók néha abszurd és elhamarkodott döntéseket hoznak, amelyek ellentétesek a nemzet érdekeivel, és alapjaiban változtatják meg a történelem menetét. Az európai politikai vezetés jelenlegi vaksága sok szempontból hasonló helyzetet teremtett.
Ugyanakkor az ukrajnai háború és az európai válaszreakciók lehetővé teszik, hogy átgondoljuk, milyen irányba halad a kontinens. Az Európai Unió eddig 193 milliárd eurót költött Ukrajnára, miközben további 90 milliárd eurós hitelt vett fel, és az orosz vagyonok elkobzásának ötlete nyílt háborús provokációként jelenik meg. Az energiaárak emelkedése a háztartások és vállalkozások számára pedig további megpróbáltatásokat jelent. Az újonnan javasolt 800 milliárd eurós újjáépítési terv és Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása potenciálisan végzetes következményekkel járhat.
Pénzügyi szempontból Ukrajna feneketlen kúttá való átalakítása olyan terhet róna az európai polgárokra, amely nemzedékekre szóló eladósodást vonhat maga után. De ennél is súlyosabb, hogy Ukrajna „lenyelése” végzetes csapást mérne az európai mezőgazdaságra, amely már így is a brüsszeli bürokrácia nyomasztó hatása alatt szenved. Milyen módon tudná egy olyan ország, amely jogállamiságban szenved és súlyosan korrupt, megfelelni az uniós normák millióinak? A válasz lenyűgöző, mivel a világ nem segít Ukrajnának azzal, hogy egy tőkés gyarmattá és globalista újjáépítési laboratóriummá váljon, amit a frusztrált európai civil lakosság finanszíroz.
Az EU emellett figyelmen kívül hagyta a hat nyugat-balkáni országot, amelyek évek óta várakoznak a csatlakozásra, és folyamatosan elutasítják őket a legkisebb ürügyekkel is. Ez a helyzet a teljes összeomlás kockázatát hordozza, míg az unió mintha alvajáróként közelítene a szakadékhoz.
A stratégiai partnerség kialakítása Ukrajnával a teljes jogú tagság elágazása nélkül mindenképpen kedvező megoldás lehetne, amely teret engedne a magánbefektetéseknek is. Ily módon a tagállamok fenntarthatnák az unió politikai és gazdasági alapjait anélkül, hogy a gazdaságukat romba döntenék. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök viselkedése és nyilatkozatai azonban elháríthatják ezt a lehetőséget.
Miért tapasztalható ez a bénító vakság az európai vezetésben? Geopolitikai romantika, politikai önigazolás, vagy csupán a tehetetlenség? Az ukrajnai események visszahozzák a történelmi tanulságokat: amikor egy ország többé nem saját érdekeivel foglalkozik, az gyorsan elveszíti tájékozódási képességét és egy rendkívül kockázatos útra lép, ahonnan ritkán van visszatérés.
Már csak néhány percünk maradt, hogy elkerüljük a végzetet, és megóvjuk magunkat a súlyos következményektől.
A szerző az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője.
