A digitális világ hatásai gyermekekre: szükség van a valódi kapcsolatokra
Az internet előnyének sokszor úgy tekintünk, mint ami segít fenntartani a kapcsolatokat. Barátaimmel, családtagjaimmal bármikor beszélhetünk, gyorsan és könnyen kapcsolatba léphetünk egymással. De ez a gyorsaság, ez a folyamatos elérhetőség éppen a mély emberi viszonyok felszínességét is növelheti.
Míg a munkahelyi és egyetemi hibrid vagy online formák hatékonyak lehetnek, a gyermekek esetében nem szabad kompromisszumot kötni. A kölcsönhatások élőben fontosak számukra; a család a legelső közösség, ahol megtapasztalják az érzelmi kötődést és a biztonságot. Az itt kialakuló minőségi kapcsolatok diáként és felnőttként is kulcsszerepet játszanak abban, hogyan képesek kezelni érzéseiket és építeni másokkal a bizalmat.
A családi kötelékek után fontos, hogy a gyermekek az iskolai közegben is mély, tartós kapcsolatokat építsenek ki. A digitális platformok nem pótolhatják a beszélgetéseket, a közöset megélni képes élményeket, amelyek a személyes interakciók során jönnek létre. E pillanatokban tanulják meg a fiatalok a társas szabályokat és az együttélés alapvető emberi értékeit.
Bár az iskolák teljesítménye mostanság főleg a rangsorokban és a mérésekben való helyezések körül forog, az oktatási intézmények feladata nem csak a tudományos ismeretek átadása, hanem a gyermekek lelki fejlődésének elősegítése is. Ha a pedagógusok ezt a feladatot nem vállalják magukra, vagy a család nem teremt megingathatatlan alapokat, akkor mások fognak a gyermekek nevelésével foglalkozni.
A digitális környezet, amelyben a fiatalok nap mint nap élnek, erőteljes jellemformáló tényező lehet, de más értékrendeket közvetít, mint amik a családok, közösségek vagy a nemzet számára hasznosak. Az önző individualizmus, a torz világlátás és a párbeszéd felületesedése mind a közösségi média következményei. Az arctalanság, az ismeretlenség sokszor agresszívabb kommunikációt eredményez, amely személyesen valószínűleg nem történne meg.
Az olyan intézkedések, mint a közösségi média használatának megtiltása a fiatalok számára, mint amilyet nemrégiben Franciaországban fogadtak el, lépés a helyes irányba, hiszen elismerik a fiatal generációkat érintő problémák egy részét. Azonban a tiltás önmagában nem elég. Az eltávolított tevékenységek helyett értékes alternatívákra van szükség.
Az ilyen alternatívák megkeresésében az iskoláknak vezető szerepet kell vállalniuk, és arra kell buzdítaniuk a fiatalokat, hogy saját maguk találják meg a számukra értékes szabadidős tevékenységeket. Valódi közösségekre van szükségük, ahol megtapasztalhatják az együttlét örömét, a konfliktusok feloldásának lehetőségét és az összetartozás biztonságát. Ezek az élmények adják meg azt a belső tartást, amely a jövőben is irányt mutat számukra.
Ha úgy akarjuk, hogy gyermekeink kiegyensúlyozott, mások iránt felelősséget vállaló felnőttek legyenek, valódi találkozásokra, élő interakciókra és megtartó közösségekre van szükségük. A jövő azonban nem a képernyőkön, hanem az emberi kapcsolatokon keresztül épülhet fel.
A szerző az NKE NITK Fináczy Ernő Oktatáskutató Központ vezetője.
