Az ókori Konsztantin-híd a Duna alacsony vízállásának következtében bukkant fel
2026. augusztus 07-én Bulgáriában a Duna rendkívül alacsony vízállása lehetőséget nyújtott a helyi régészeknek, hogy felfedezzék az ókori Konsztantin-híd maradványait. Az építmény, amelyet I. Konsztantin császár rendelt meg 328-ban, a Római Birodalom egyik jelentős építészeti csodája volt, amely Ulpia Oescus városát kötötte össze a mai Románia területén fekvő Sucidava városával.
A híd története és jelentősége
A több mint 2 kilométer hosszú híd az ókori világ leghosszabb hídjaként tartották számon, de sajnos Krisztus után 367-ben lerombolták. Az utóbbi hetek rekordmagasságú hőhullámainak következtében a Duna vízszintje történelmi mélypontra süllyedt, így a régészek számára egyedülálló lehetőséget biztosítva az ősi maradványok tanulmányozására.
Régészeti kutatások és dokumentáció
Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum munkatársa megjegyezte, hogy ezen körülmények között a régészek számára rendkívül értékes pillanatok nyílnak meg, amelyek lehetővé teszik az ókori struktúrák vizsgálatát valós környezetükben. A múzeum csapata légi felvételeket készített és drónok segítségével térképezte fel a híd alapjainak maradványait Gigen falu közelében, Észak-Bulgáriában.
Ökológiai összefüggések
A Duna és más európai folyók alacsony vízállása a kontinens területein tapasztalható súlyos aszály következménye. Míg a hidrológiai anomáliák sok kérdést vetnek fel, a régészek számára ez a helyzet különösen kedvező a történelmi helyszínek kutatásához.
A jövő lehetőségei
Az ezen a nyáron tapasztalt rekord alacsony vízszint tehát nemcsak az ökológiai problémákra hívja fel a figyelmet, hanem egyben lehetőséget is teremt a régészet számára, hiszen a természet felfedi azokat a rejtett kincseket, melyek az idő múlásával feledésbe merültek.
